Hello!

Két hírem van! Szerintem mindkettő jó :D
1. A blog elköltözik rövidesen egy olyan helyre, ahol az összes többi történetem megtalálhatjátok :) -> http://stellabrandy.blogspot.com/
2. A történet egy kicsit átalakul. Valami ismertetőféle azért itt van és a szereplőkről is egy kis adat, meg kép (ezek majd megtalálhatóak lesznek máshol is):

"Los Angeles az angyalok városa. Varázslatos dolgok történhetnek, amik nem minden esetben jók… Átkok és megoldásaik, és az elfeledett testvér.

Nikita Hope a Megor Corporation – Los Angeles legnagyobb jogi és média cége, már évtizedek óta - vezető titkárnője. A munkája megköveteli tőle a pontosságot és a kiválóságot. Viszont amikor vége van a munkaidejének ő is csak egy átlagos lány életét éli.

Edan Megor a Megor Corporation elnöke. Híres a nőügyeiről, így senki nem akar hozzámenni. A mogorva és lekicsinylő álarc mögé nem sokan tekinthetnek. Családját évek óta egy átok tartja fogva, amit csak egy valami oldhat fel…"

Edan Megor

1981. május 12.-én született Los Angelesben - a gazdagabb környéken. Édesanyja a híres színésznő, Lilian Megor. Édesapja, William Megor, a Megor Corporation előző elnöke volt.

Edan édesapja után lett a cég elnöke, de a vezetői poszt sok fegyelmet követelt. A kedves, néha szófogadatlan tinédzserből hirtelen kellett vezetőnek válnia. Alkalmazottaival szigorú és csak a hibátlan munkákat fogadja el. 

Nikita Cloey Hope

1986. április 3.-án született Los Angelesben – a szegényebb környéken. Édesanyja, Victorie Hope francia költő. Édesapja, Max Hope pszichológus. Van egy bátyja, Ethan Hope, aki a zenének él.

Az átlagosok közé sorolható fiatal lány keményen megdolgozott az elismerésért. Még akkor került a Megor Corporationhöz, amikor William Megor volt az elnök. Szereti a munkáját, bár a hajtást nem mindig bírja.

Barátaival – akik a kollégái is – gyakran eljár esténként szórakozni. Egy bárban megismerkedik egy férfival és rögtön elkezdett vonzódni hozzá. 

Üdvözletem!

Üdvözlök minden erre tévedőt!
Úgy gondoltam, hogy itt az ideje megosztani a nagyérdeművel a Prológust. Az első fejezetre viszont még várni kell, mert azt egy olyan napra tervezem, ami a történet szempontjából nagyon lényeges - eredetileg a Prológus került volna fel akkor.
Örülnék néhány megjegyzésnek!

Prológus

 

,,Tegnap, 2001. szeptember 11-én szörnyű tragédia rázta meg egész New York-ot. Két repülő szállt bele a World Trade Center mindkét tornyába. A rendőrök és tűzoltók mindent megtettek, hogy kimenekítsék az embereket, de a tornyok hirtelen összeroskadtak. A tragédiában több ezren haltak meg és sajnos csak 20 embert sikerült élve kimenteniük.

A végzetes becsapódást többen is végignézték, ám voltak olyanok is, akik nem hitték el, hogy az egyik torony kigyulladt.

A World Trade Centerben működött egy óvoda is. Néhány gyermeket sikerült kimenekíteni, de többen bent ragadtak.

Szörnyű tragédia ez mindenkinek. Azoknak, akiknek valamelyik szerette ott volt, és azoknak is, akiknek nem.”

Az újság kiesett a kezemből, s heves zokogás rázta a testem. A világ gyászba borult és a tragédiában elveszett emberek hozzátartozói állandóan együtt voltak még a temetést is együtt szervezték. Mindenki átérezte a másik érzéseit és ez nagyban segített - engem is… De Ők nem tudhatják milyen elveszíteni a szerelmed, a gyermeked apját!

Én viszont egyedül maradtam és egyetlen dolog, ami emlékeztetett Rá az a kisbabánk.

Edan nélkül senki se voltam – olyan volt minden, mint amikor ideköltöztem csak azzal a különbséggel, hogy már Ethan sem volt itt.